Elérkezett ez a pillanat is, melyre hosszú ideje vártam/ vágytam.
Az előző munkahelyem elég magasra tette a lécet. Világos, barátságos hely, sok zöld növénnyel. A kollégákkal baráti, sőt családias kapcsolat alakult ki. Szerettem ott dolgozni.
Ezt a tökélyt kerestem mindenhol, ahová csak jelentkeztem. Aztán persze csalódtam.
Talán a hosszú jogi mizéria miatt is zártam le nehezen ezt a szakaszt, de végül csak sikerült, s tiszta lappal tovább tudtam lépni. Meg kellett még ugyan alkudnom magammal, mert nem akartam közalkalmazott lenni az alacsony(abb) bérek miatt, de ezt a gátat is áttörtem. Sőt, később már ebbe kapaszkodtam a biztonság reményében.
Ennek a folyamatnak pedig egyenes következménye, hogy azon a bizonyos interjún engem választottak a munkára. Az elbeszélgetésen 4 személlyel találkoztam, köztük a közvetlen vezetőmmel is, aki nagyon szimpatikus volt. Kiderült egy vasútvonalról fogunk bejárni dolgozni. Ja igen....ingázni fogok.
Ami kevésbé szimpatikus, az a hajnali kelés, ugyanis 7-15-ig szól a munkaidő. Viszont a hétvégém szabad.
Így hát ismét dolgozó nő leszek, hamarosan egy budapesti klinika gyógyszerraktárában fogom a közt szolgálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése