Változás

Elérkezett ez a pillanat is, melyre hosszú ideje vártam/ vágytam.

Az előző munkahelyem elég magasra tette a lécet. Világos, barátságos hely, sok zöld növénnyel. A kollégákkal baráti, sőt családias kapcsolat alakult ki. Szerettem ott dolgozni.

Ezt a tökélyt kerestem mindenhol, ahová csak jelentkeztem. Aztán persze csalódtam.

Talán a hosszú jogi mizéria miatt is zártam le nehezen ezt a szakaszt, de végül csak sikerült, s tiszta lappal tovább tudtam lépni. Meg kellett még ugyan alkudnom magammal, mert nem akartam közalkalmazott lenni az alacsony(abb) bérek miatt, de ezt a gátat is áttörtem. Sőt, később már ebbe kapaszkodtam a biztonság reményében.

Ennek a folyamatnak pedig egyenes következménye, hogy azon a bizonyos interjún engem választottak a munkára. Az elbeszélgetésen 4 személlyel találkoztam, köztük a közvetlen vezetőmmel is, aki nagyon szimpatikus volt. Kiderült egy vasútvonalról fogunk bejárni dolgozni. Ja igen....ingázni fogok.

Ami kevésbé szimpatikus, az a hajnali kelés, ugyanis 7-15-ig szól a munkaidő. Viszont a hétvégém szabad.

Így hát ismét dolgozó nő leszek, hamarosan egy budapesti klinika gyógyszerraktárában fogom a közt szolgálni.

Egyenes út

Rá kellett jönnöm nem is én irányítom az életem. A Sors már olyan egyértelműen fogja a kezem, hogy ennél átláthatóbb már nem is lehetne. Alapjaiban minden megváltozik körülöttem.
Kezdődött a hétvégi ház gondolatával, amiből pálfordulás útján most leendő otthonunk készülget. Itt volt azonban a munkaügyi helyzetem. 1 évnyi várakozás után kaptam meg kilépő papírjaim, s vártam tovább. A megfelelő hirdetésre, már ha egyáltalán lett volna. Nyári szezon ilyen, sejtettem én. Szeptember közepéig viszont még  időben voltam. Aztán csak megjött a hirdetés, a leendő vidéki otthonunktól 30 km-re kerestek munkatársat. El is küldtem hát az önéletrajzom, s még 2 helyre a kisvárosomban, csak úgy. Ha kellek, van hely úgyis keresnek.
Ahol hirdettek, onnan nem , a csak úgy helyekről viszont kerestek. Ebből az egyik rögtön ki is esett, maradt hát a másik. Ez volt a pénteki nagy állásinterjú. Juhúúú!
Kiderült a próbaidő utolsó napján elment tőlük egy kolléganő, mert talált abban a bizonyos 30 km-re lévő városban munkát, neki helyben, s én jókor küldtem el csak úgy a jelentkezésem. Akkor ezért nem kerestek onnan... Talán mindenki a maga kis városkájában fog dolgozni. J

Nagy vonalakban szimpatikus volt a hely, vidéki viszonylatban korrekt fizetést ajánlottak. Lesz még 3 nap próbanap, és 3 hónap próbaidő. Ha ezen a szűrőn is átjutok, na akkor leszek igazán boldog gyógyszertári szakasszisztens J

via

Minden jó, ha a vége jó!

Feloldozást kaptam a Sorstól. Túléltem az 1 éves megpróbáltatásokat. Az előzményekről itt olvashattok.
Történt ugyanis, hogy az interneten is elérhető Cégközlönyből megtudtam a munkáltatót végelszámoló iroda elérhetőségeit, felhívtam, elmentem, s 2 napi papírmunka után kilépő papírjaimmal tértem haza. Hurrá!

via

Persze ez még csak egy továbblépési lehetőség, hivatalosan is munkakereső munkanélküli lettem! A munkáltató fizetésképtelensége miatt még decemberben felszámolást kezdeményeztem. Tényleges jussomat  az Állami Bérgarancia Alap (személyenként bruttó 1.013.000. Ft) fizeti majd meg, valamikor...
Minden jó, ha a vége jó J

Egy a sok közül

Az elmúlt évem történetét olvashatjátok itt, én is a 41 közé tartozom...

 http://kanizsahir.hu/kanizsahir/web/?id=3201

2 hónap múlva 28 éves leszek, mondhatni most kezdődött el az életem, de máris zsákutcába  kerültem.
Az elmúlt év során sokszor voltam már mélyponton. Tehetetlennek éreztem magam, visszatérő étvágytalanság gyötört, de megpróbáltam nem foglalkozni a problémákkal. Kreatív alkotásba menekültem, illetve korábban ezért jött létre az oldal is. Inspiráljon, csak a jó dolgokra irányítsa figyelmem, vizualizálja vágyaimat, amik talán egyszer valóra is válhatnak. Optimista embernek tartom magam, minden helyzetben próbálom a jót meglátni. Jelenleg nem túl fényes a jövőképem, de tervem az sok van, mert azok visznek előre.
Nagyon régóta kikívánkozott ez már belőlem, egy kicsit talán meg is könnyebültem. Remélem tanulságos lehet az esetem. Köszönöm, hogy velem vagytok és olvastok! Egy kis biztatás magamnak és akinek szüksége van rá, persze pöttyös J